A bulinak vége

A bulinak vége,csak nézem a barátnõmet lefektetve a kanapéra
ez fura neked?
a srác idõsebb volt, hallottam vki azt mondta, vetkõzõpókert jáccottak
amikor nem voltam a szobában
mondhatom, h ezzel vége?

a másnap reggel, kimentem, és a kert egy tragédia volt
konyhaasztal a medencében
a nevetés hangja, visszhangzik bennem, lukak a mûanyagban
és csak egy eszköznek érzem magam...
meggyalázott, nem hiszem h valaha is éreztem magam ennyire kihasználtnak

és viszlát, fáj
a kapcsolatomnak vége, ok nélkül vagyok elveszett
csodálkozom miért,izgattál fel, aztán meg hagytad h ott aszódjak
mond meg a srácoknak, a bulinak vége

ez bonyolult, az alapoknál megfeneklett, nem láttam õt soha meztelenül
és már esélyem sincs rá
ideges vagyok, amikor azokra az értékes idõkre gondolok, amiket elvesztegettem
egy újabb halott románcra
a napok telnek, eltûnnek, ahogy én is

és viszlát, fáj
a kapcsolatomnak vége, ok nélkül vagyok elveszett
csodálkozom miért,izgattál fel, aztán meg hagytad h ott aszódjak
mond meg a srácoknak, a bulinak vége
 
a bulinak vége, és én nem tudom túltenni magam ezen
szembesülni a tényekkel, vége
nem is tudom mért próbáltam meg

a kapcsolatomnak vége, ok nélkül vagyok elveszett
csodálkozom miért,izgattál fel, aztán meg hagytad h ott aszódjak
mond meg a srácoknak, a bulinak vége

egy kis idõbe telik, amig rájövök
mókás ahogy az érzés meghal
nem akarom hallani a kifogásaidat
valamirõl, amit nem tudsz megindokolni
nem maradt semmi amit mondhatnék
nem az én dolgom, megmenteni a napot
a villanyok felgyúltak, szóval menj el...